" A műalkotások a párbeszédből és a tapasztalatból születnek. n a művész és a társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális kontextus között. ôm Ezért a mai világban nem mindig vannak jelen olyan jellemzők, amelyek a mai világban jelen vannak. ân eo tükröződnek a művészetben, akár a művész attitűdjében, akár a művészet koncepciójában és/vagy a különböző művészeti nyelvekben megjelenő jellemzőkben. A kortárs képzőművészet megértése n Az ea, mint minden művészet, megértést igényel. ê -A cél az, hogy a jelenlegi kontextushoz kapcsoljuk, és igyekszünk a kortárs világot érintő tágabb kérdéseket a jelenlegi helyzettel összeegyeztethető módon elhelyezni. n Ennek érdekében igyekszünk kapcsolatot teremteni a çő A következő viták és művészetek: az Európai Unió belső piacának felbomlása, az Európai Kutatási Térség létrehozása és az Európai Kutatási Térség létrehozása. çã A média szerepe a nagy narratívák kialakításában és megvalósításában; kultúra; identitás; a különböző csoportok bevonása. Lásd s; globalizáció çã a belső piac széttöredezése çã A kötet kísérletet tesz arra, hogy bővítse a repertoárt, és közelebb hozza az olvasókat a mai művészet jobb megértéséhez. ".

A fenti szöveg Nelcí Andreatta Kunzler "Vizuális művészet a kortárs világban" című művéből származik.

Egy ilyen bevezetés azért indokolt, hogy alátámasszuk, hogy elegendő azt mondani, hogy egy adott közösségben, természetes, hogy az ott élőkre ugyanazok a hatások hatnak. Azonban, ahogy Pierre Bourdieu francia filozófus tanítja, a "kulturális tőke" az, ami nemcsak az egyes emberek kulturális csomagját különbözteti meg, hanem azt is, hogy ezek az emberek milyen módon szívják magukba ezt a kulturális terhet. És mivel művész vagy valamilyen művészi mesterséghez kötődik, minden egyén megteremti a saját kifejezési formáját asajátos, szubjektív módon.

A művészetek minden szegmensében és minden korszakban, függetlenül attól, hogy a régió, ahol élnek, szenvedtek a dilemma: a kreativitás " versus "...Idézzük például Jackson Pollok (1912-1956) absztrakt expresszionista festőművésztől David LaChapelle (1963 - *) kortárs divatfotósig, akik életük egy bizonyos szakaszában kreativitásukat konfliktusban látták/látják a műveik piacosításának szükségességével.

Most nézzünk meg néhány fogalmat, amelyek segítenek nekünk az újraolvasott művek átgondolásában. Kezdjük az "inspirációval":

Mi az inspiráció?

Mario Sergio Cortella filozófus azt mondaná: "Az inspirálás fogalma az, hogy életerőt adunk". Más szóval, keresnünk kell a nagy mesterek életerejét, akik nagy műveket alkottak, hogy mi is létrehozhassuk a mi nagy műveinket, és nagy mesterekké válhassunk. Ily módon inspirálni fogjuk azokat, akik majd jönnek, és életerőt adunk, hogy új dolgokat, új műveket hozzanak létre, és ne csak reprodukálják a már megtett dolgokat.

Lássuk az alábbi festményeket, és itt hagyom a provokációt, hogy te, olvasó, eldöntsd, hogy ez: plágium, újraolvasás vagy inspiráció...

Fekvő nő, 1922

Fernand Léger (Franciaország, 1881-1955)

Olaj, vászon, 65 x 92 cm

The Art Institute, Chicago

Nő macskával, 1921

Fernand Léger (Franciaország, 1881-1955)

Olaj, vászon, 65 x 92 cm

A felolvasás, 1924

Fernand Léger (Franciaország, 1881-1955)

olaj, vászon, 114 x 146 cm

Olvasás Fernanddal, 2011

Madison Moore (USA, kortárs)

Olaj, vászon, 36 x 36 cm

És mi az az "újraolvasás"?

Egy műalkotás újraolvasása mindenekelőtt azt jelenti, hogy újraolvassuk a művet, új értelmezést keresve, anélkül, hogy teljesen eltérnénk az eredetitől. Újraolvashatunk egy műalkotást egy művészi referenciát felhasználva, és ezen keresztül egy új produkciót hozhatunk létre, újraértelmezve azt. Egy műalkotás újraolvasása egy új mű létrehozása, egy korábbi művet referenciának véve, hogy ennek az új műnek más értelmet adjunk, hozzáadva egy személyes érintést, a saját tapasztalatainknak megfelelően. Ez nem feltétlenül egyhamisítvány vagy másolat.

Ahogyan egy műalkotás különböző értelmezésekhez vezethet, úgy inspirálhat különböző olvasatokat is. A sikeres olvasat mindenekelőtt a mű olvasásának megértésén múlik. Egy mű újraolvasásának semmi köze a reprodukálásához; ahhoz, hogy újraolvassuk, először értelmeznünk kell, majd egy kreatív gyakorlat keretében újraalkothatjuk. Egy mű újraolvasásakor nem kell ugyanazt a technikát alkalmaznunk, mint az eredeti műben, sőt, más művészi nyelvezetet is használhatunk. Az újraolvasás fő célja, hogy valami újat hozzunk létre, amely többnyire megtartja a kapcsolatot az inspirációként szolgáló művel.

Az újraolvasáshoz ismerni kell egy kicsit a művészt és a művet: a művész életrajzát, a korabeli művészeket, az általa csodált mestereket és az általa használt technikát.

Sok művész használta az újraolvasást arra, hogy tisztelegjen más művészek előtt, és hogy fejlessze magát. A művészetben az újraolvasás gyakorlata nagy értéket képvisel, mert olyan eredményeket ad, amelyek ismertté válnak, és ezek hivatkozási alapot jelentenek a művészet tanulmányozásában.

Egy műalkotás újraolvasása a tudás és a kreativitás gyakorlása. Nem szabad összekeverni az újraolvasást a másolással. Az újraolvasás egy másik értelmezés, a látás és az érzés egy másik módjának előfeltételezésén alapul. Egy műalkotás újraolvasása kiváló művészi gyakorlat lehet.

Példák újraolvasásokra:

A divatban: Mondrian inspirációjával.

A fotográfiában és a moziban:

A diktátor karakterének fotója a Charlie Chaplin által rendezett filmből,

és a rekreáció Hol van a diktátor? (jobbra).

Figyeljük meg a közönséget Morimura elbeszélésében.

Művész: Yasumasa Morimura.

Térjünk át a szerzői jogi törvényre, és fogalmazzuk meg a koncepciót:

Mi az adaptált/származtatott mű?

A szerzői jogról szóló törvény 5. cikke a következőket határozza meg:

5. cikk E törvény alkalmazásában:

[...]

1. g) származékos - az eredeti mű átalakításából származó, új szellemi alkotás;

[...]

Ezért úgy értelmezzük, hogy az adaptált munka mindaz, ami az eredeti műből származik, és a második szerző annak újraolvasását dolgozza ki. és megemlíti a mű nevét és eredeti szerzőjét Sok ilyet látunk például a dramaturgiában, ahol szép irodalmi művekből végül színdarabok, novellák, filmek, képregények stb... Ezekben az esetekben az ilyen műveket feldolgozó szerzők megemlítik például: Regényt adaptáltak Graciliano Ramos "Vidas Secas" című regényéből. Vagy akár képregényben újraalkotják irodalmunk egy-egy klasszikus művét, mint például:

Más szóval, a származékos vagy adaptált mű nem más, mint egy másik, már létező mű újraolvasása. Ez ismét azt jelenti, hogy a második szerző a saját módján értelmezi az eredeti művet, és a saját kreativitási, támogatási és technikai kritériumai szerint alakítja át azt.

Mi is az a plágium?

A plágium más munkájának sajátként való bemutatása, vagy annak egy jó részének másolása és saját munkájába való beillesztése. Plágiumnak minősül a 9610/98 törvény által védett bármilyen jellegű szellemi alkotás (pl. szöveg, zene, képzőművészeti alkotás, fotó, audiovizuális alkotás stb.) bemutatása, amely az eredeti mű nagy részét tartalmazza, vagy teljes egészében másolja azt, az eredeti szerző előzetes engedélye nélkül.

A jogi tanok egy része a plágiumot "szellemi lopásnak" nevezi, de mi nem tartjuk magunkat ehhez az áramlathoz, hiszen a "lopás" fogalma azt jelenti, hogy "elvenni valamit, ami nincs törvényes birtokában, vagy ami nem a tulajdonunk". A plágium esetében azt látjuk, hogy a plágiumtevő nem veszi el a mű szerzőjének birtokát, hiszen a birtoklás nála marad.Didaktikai célokból azonban, azt mondhatjuk, hogy a plágiumtevő erkölcsileg lopja el a művet. Röviden, a plágiummal a plágiumtevő jogosulatlanul sajátítja ki egy másik személy szellemi munkáját, és a mű és a szerző nevének feltüntetése nélkül vállalja annak szerzőségét.

Befejezésül tehát, de a téma kimerítésének igénye nélkül, és anélkül, hogy egy önkényes gondolatot erőltetnénk, itt hagyjuk a provokációt, hogy Ön, olvasó, ezentúl minden alkalommal, amikor egy műalkotást értékel, tegye fel magának a kérdést: Mi a művész referenciája? Mi vagy ki inspirálta őt, vagy ez a mű csupán plagizálás? Mi az a történelmi és politikai kontextus, amelybe a szerzőt beillesztették? Ez egy újraolvasás egylegismertebb munkája?

Röviden, az ilyen kérdések nem mások, mint a vizuális nevelés gyakorlása, amelyet nekünk, fotósoknak, végig kell vinnünk a pályafutásunkon, még ha más szegmensekben is (festészet, szobrászat, zene stb.), és nem csak a mi szeretett fotográfiánkban.